KOMFORTZÓNA - HOGYAN LÉPJÜNK KI BELŐLE?

Kedd,2016 Október

"Az élet ott kezdődik, ahol a komfortzónád véget ér."(Neale Donald Walsch) 

• Hogyan lépjünk ki a komfort zónánkból? 

Kezdjük a legelején. Egyáltalán valyon mi is a "komfort zóna"? Az én tudásom szerint a komfort zóna az a hely,ami számunkra már megszokottá vállt.Ahol otthonosan mozgunk,ismerős emberek vesznek minket körül. Minden embernek más méretű a komfort zónája,és mindenki maga dönti el,hogy mi tartozik bele neki a komfort zónába,hogy mit enged be oda,de általában a mindennapi dolgainkat találhatjuk meg itt,mint például az otthonunk,a családunk,szomszédok,barátok,a megszokott útvonal amin haza fele megyünk,a viselkedésünk,reakcióink különböző dolgokra - vagyis azok a dolgok amik rutinszerűek az életünkben. Az emberek többsége jól érzi magát a saját kis komfort zónájában,ugyanis azt érzi itt biztonságban van,semmi új vagy váratlan dolog nem történhet vele.Azonban ez nem biztos,hogy mindig olyan jó dolog.Itt jön az amikor nekünk ki kell lépnünk a komfort zónánkból! 

• Hogyan tegyük meg ezt? 
  

Elősször is meg kell próbálnunk egy napunkat kicsit másképp eltölteni,mint a többit.Például ha te minden vasárnap fel kellsz 10:00 órakkor,és utánna megreggelizel,majd vissza fekszel az ágyba és egész délután a facebookot nyomod,és TV-t nézel,mert úgy gondolod,hogy ez neked jó,ezt már te megszoktad,akkor itt az idő,hogy V Á L T O Z T A S S! Töltsd el azt a napot teljesen másképp mint ahogy szoktad,hívj fel egy barátodat és menjetek ki együtt sétálni.Légy bátor,és ne félj más lenni,ne félj ki lépni a megszokott szürke hétköznapjaidból! Azt szokták mondani mindig,minden helyzetben az első lépés a legnehezebb,és ez így is van.De gondoljunk csak bele,ha mi megtesszük azt a bizonyos,nagyon nehéznek tűnő első lépést,utánna mi vár ránk? Ha megtesszük az első lépést,ha kilépünk a komfort zónánkból bele csöppenünk a tanulási zónába ahol teljesen új élmények várnak ránk.Boldogabbak leszünk,és szabadabbnak fogjuk érezni magunkat.Ne félj megtenni az első lépést,ne félj önmagad lenni!Hisz csak így lehetsz boldog,igazán boldog. Nekem sikerült ki lépnem a komfort zónámból,és még megannyi embernek.Akkor neked miért ne sikerülne? Tedd meg az első lépést a célod elérése felé,és lépj ki a komfort zónádból! :) 

ÍTÉLKEZÉS - MIÉRT? 

Szerda,2016 Október 26

Mit tud az ember, hogy ítélkezni merjen egy koponya tartalma felett, a maga koponyájának az erejével.

Mikszáth Kálmán     

• Miért ítélkezünk külső alapján? 
  

Bizonyára mindannyiunkal előfordult már az,hogy valakit a kinézete alapján elítéltünk.De miért? Mi - emberek,hogy jövünk ahhoz,hogy valaki a külső tulajdonságai alapján elítélünk? Régebben bevallom velem is előfordult,hogy valakire azt mondtam neha: "na ez meg hogy néz ki?" , "Mennyi pattanása van,de csúnya!" , "milyen ronda öltözködési stílusa van" stb. Ugye ismerős mondatok ezek?
Mára már megtanultam,hogy nem szabad,és nem helyes ítélkeznem más ember felett,mert igazából semmit sem tudok az illetőröl lehet,csak külső alapján ítélem meg és fogalmam sincs,hogy mi okból néz ki úgy ahogy,vagy öltözködik úgy ahogy. Szokták mondani,hogy az ember a leginkább akkor ért meg valamit igazán,ha megtapasztalja a saját bőrén is azt,és ezzel én is így vagyok. Leginkább akkor tudatosult bennem az,hogy milyen érzés lehet másnak ha én megszólom őt valamilyen külső,vagy akár más belső tulajdonságáért amikor pontosan ugyan ezt tették velem is. 

Kep Forrasa: Weheartit

• Az én történetem
  

Lehet nem hiszitek el,de amióta az eszemet tudom én mindig,vagy legalábbis sokszor ki voltam közösítve.Az eggyik ilyen eset,az életemnek egy nagyon meghatárózó részévé váltLeginkább ezt a kiközösített érzést ötödik és hatodik osztályban tapasztaltam meg a leginkább.Nem szeretnék senkit megsérteni kibeszélni,neveket nem fogok használni,és konkrét személyes leírást sem,mivel ez nem lenne fair velük szemben.Az emberek engem utáltak,legalábbis nagyon úgy viselkedtek.Kiközösítettek,engem mindenből szinte kihagytak,kinevettek,kigúnyoltak,folyamatosan bántottak szavakkal,elősször csak szavakkal,majd fizikailag is.Az életem legnehezebb időszaka volt ez. Nem bírt senki elviselni,azt mondták néhányan élőben,néhányan virtuálisan névtelenül,hogy jobb lenne ha nem léteznék,és haljak már meg végre. Nem szeretem ezt kimondani,de konkrétan lekúrváztak,a semmiért. Fenyegettek,és úgy tekintettek rám mintha én lennék a világ legbűnösebb embere. A legjobb barátnőmnek/barátomnak hitt emberek is ellenem fordultak,magam alatt voltam. Meg akartam halni,nem akartam tovább élni.(Ezt nem részletezném nyílvánosan) És ezt idáig nem mertem felválalni de eljött az idő,hogy sikerült. Azt gondoltam,hogy soha nem mászok ki abból a gödörből amibe én bele kerültem,aztán sikerült,egy ideig. Majd ez újra előjött néha napján az elkövetkezendő 2 évben.Hogy miért? Miért nem múlt el teljesen? Azért mert az embereknek soha nem voltam,és nem is leszek elég jó. Valakinek mindig is problémaja volt az öltözködésemmel,vagy épp az alakommal,személyiségemmel,viselkedésemmel. De én úgy érzem valahogy mindig is egy kicsit másabb voltam az átlagnál,és talán ez volt a probléma,és sok emberrel mai napig ez a probléma,egyszerűen nem tudják elfogadni azt,ha valaki más.

• NE ÍTELJ! 
  

Arra szeretnélek kérni titeket,hogy soha ne íteljetek el senkit,mert nem tudhatjátok,hogy neki az mekkora fájdalmat okoz,és milyen mély nyomokat hagynak azok a bizonyos szavak amiket ti mondtok neki. "Csúnya,túl sovány,túl kövér,túl okos,túl hülye,kurva,stb" Csupán néhány szó,de akkora fájdalmat tudnak okozni,és olyan mély nyomokat tudnak hagyni benned,hogy évek múlva sem felejted el. Kérlek,ha valaki kicsit teltebb a kelletténél ne kövérezzétek le rögtön,mert nem tudhatjátok az a személy min megy keresztül,lehet épp azon van,hogy lefogyjon,és te egy ilyen megjegyzéssel az egész önbizalmát lerombolhatod. Ha valaki túl sovány,NE ítéld el,ha pattanásos,NE ítéld el,ha sokat tanul NE ítéld el,ha csendes NE ítéld el,ha boldog,és hangos NE ítéld el. Amíg nem tudsz rólla semmit,és nem tudod min megy keresztül felejtsd el azt,hogy csúnya,sértő megjegyzéseket adj rá! Mindig gondolj bele abba,hogy valyon ha neked mondanák ezt hogy esne? Szerintem nem valani jól. Könnyű valakit megbántani és elítélni,de ha velünk tennék ezt teljesen másképp látnánk a helyzetetHa valakit kiközösítenek az osztályodból,elítélik külső tulajdonságai alapján,kérlek menj oda hozzá,beszélgess vele,bátorítsd,vagy csak mosolygj rá és kérdezd meg hogy van,hidd el,rengeteget fog neki jelenteni és be aranyozod a napját csupán ennyivel,és majd meglátod te is jobban fogod érezni magad ha kedves vagy és nem ítélkező.Egyszer valaki megkérdezte tőllem: - Anita mondd,te szoktál sírni? Egyáltalán sírtál valaha?

A kérdés meglepett,váratlanul ért,gondolkodtam majd elmondtam neki,hogy mennyiszer sírtam már,majd elmondtam neki,hogy nem értem a kérdését,miért kérdezte ezt?

A lány ezt válaszolta: -Azért mert én soha nem tudnálak téged elképzelni sírni. Pedig annyi mindenen keresztül mentél már,és mégis annyira vidám vagy,és mindig nevetsz,soha nem látszik rajtad,hogy szomorú vagy,hogy csinálod ezt?
A válasza után elgondolkodtam..tulajdonképpen én tényleg nem nagyon mutatom és mutattam azt ki,ha rosszul éreztem is magam,mindig mosolyogtam és a mosolyom volt és még mindig ez a fegyverem. Mindig mosolyogtam,és ha fájt akkor a legszebben. Erre szeretnélek bátorítani titeket is,ne mutassátok ki mindig azt,hogy fáj mert az emberek többsége aki rosszindulatú örül annak,hogy na bizony neked most rossz kedved van,de ha látja rajtad,hogy boldog vagy még ő is meglepődik. Én azt tanácsolom nektek,hogy mindig igyekezzetek magabiztosak lenni,és mosolygósak,meglátod majd az emberek elfognak csodálkozni ezen.
Remélem sikerült megértenetek valamit abból amit át akartam nektek adni,és ha van bármilyen kérdésetek vagy akár megjegyzésetek hozzá fűzni valótok ehhez a bejegyzéshez akkor írjatok nekem e-mailt,vagy facebook üzenetet. És ne feledjétek, NE ÍTELJetek el senkit! Vegul,szeretnek nektek megmutatni egy kepemet,ami az akkori idokbol valo,es azt amilyen vagyok most.: